"Pontosan tudták, mit visznek - Konsztantyin Akinsa,Budapest Art Fairen,Nyizsnyij Novgorod-i Múzeum,Puskin Múzeum,Puskin Múzeumban,Nemzeti Múzeumból,Vörös Hadseregnek,Sárospataki Könyvtár,Nyizsnyij Novgorod-i Könyvtárból,Nyizsnyij Novgorod-i Könyvtárban,Sárospataki Könyvtárból,Nyizsnyij Novgorodban,Báró Kornfeld,Szépművészeti Múzeum,Magócsi Márton, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

"Pontosan tudták, mit visznek

2011-01-08 23:38:04, szombat

	"Pontosan tudták, mit visznek magukkal" - vadászat elhurcolt magyar műkincsek után 2010. december 14., kedd, 16:36 A magyar magángyűjteményekből a Szovjetunióba hurcolt szerencsésebb mesterművek ma orosz múzeumok falát díszítik, több ezer műkincs viszont raktárakban és magánembereknél várja a második világháború óta jobb sorsát. Konsztantyin Akinsa művészettörténész szerint addig várhatnak, amíg a magyar állam a sarkára nem áll és le nem ül tárgyalni az oroszokkal. A Magyarország és Szovjetunió közötti restitúciós, azaz visszaszolgáltatási ügyek szakértőjét a Budapest Art Fairen tartott előadása után kérdeztük. Beszélt tobbek között a szovjetek és a nácik eltérő zsákmányszerző módszeréről, a magyarországi fosztogatásokról és arról is, hogy mi sem tartozunk a restitúció európai bajnokai közé. - Magyar műtárgyak ezrei továbbra is Oroszországban vannak, és az előadáson azt mondta, nem dohos pincékben őrzik őket, hanem magánszemélyeknél lógnak és közgyűjtemények raktáraiban várnak a sorsukra. Meg lehet becsülni, hol és mennyi elhurcolt magyar műtárgy kallódik? - Magyar műalkotások ezreiről a mai napig semmi elképzelésünk sincs, hogy hol lehetnek, és ki vitte el őket. Nyom nélkül eltűntek. Magyarország egyébként is a második világháború nagy rejtélye: a játék végén, 1944-ben fosztották ki, és a történések közel sincsenek olyan jól dokumentálva, mint például a berlini orosz fosztogatások. Magyarországon nem ugyanaz a sztori, mint amikor a németek bevonultak Párizsba. A németek ugyanis mindenütt nagyon németesen viselkedtek, műkincsgyűjtés közben is: a Párizsból magukkal vitt festményeket végigdokumentálták, műalkotásokról szóló jegyzékek ezrei keletkeztek, és ezek meg is maradtak. Az orosz dokumentáció viszont nem volt ennyire precíz. Ma már tudjuk, hogy a kulturális minisztérium Magyarországra nem küldött helyi műalkotások listájával felszerelt művészettörténészeket (ezekről a brigádokról bővebben később), míg Nyugat-Lengyelországban és Németországban jártak ilyen brigádok. Magyarországon szupertitkos KGB-brigádok tevékenykedtek, csak akkor még máshogy hívták őket. Hogy pontosan mit csináltak itt, nem tudjuk. Annyi biztos, hogy bankokat akartak kirabolni, hogy valutához és aranyhoz jussanak. Amikor pedig a páncéltermekben műtárgyakra bukkantak, fogalmuk sem volt, mihez kezdjenek velük. A bankokban és a még ki tudja hol őrzött magángyűjtemények nyomtalanul eltűntek. - Hány magyar műkincsről lehet pontosan meghatározni, hogy hol van? - Az Oroszországban számon tartott magyar műalkotások száma száznál is kevesebb. Akad köztük mestermű, és van sok másodrendű alkotás is. Pontosan tudjuk, hol vannak, mivel két múzeum osztozik rajtuk: az egyik a Nyizsnyij Novgorod-i Múzeum, a másik a moszkvai Puskin Múzeum. Ők főleg a Hatvany-, a Herzog- és a Kornfeld-gyűjtemény darabjait osztották el egymás között. - A Puskin Múzeumban többször rendeztek kiállítást olyan mesterművekből is, amelyek ezekből a gyűjteményekből származnak. A művek továbbra is ott lógnak a múzeum falán, noha Magyarország megpróbálta visszaszerezni őket. - Bonyolult az ügy. Kezdetben, 1991 körül nagyon lelkes volt a magyar kormány. Hamar kiderült viszont, hogy az Oroszországban lévő mesterművek nem a magyar állam tulajdonát képezik, hanem a Hatvanyk, Herzogok, Andrássyk, illetve az ő leszármazottaik a tulajdonosok. Ilyen helyzetben az egyes országok kormányai eltérő módon reagálnak: amikor Magyarország megértette, hogy nem kapja vissza a műveket, ejtette a kérdést, ami szerintem nagy hiba. Ezzel szemben például a németek kiállnak az állampolgáraik magántulajdonáért. Ez az ügy ráadásul azért is bonyolult, mert az említett családoknak külön-külön is meggyűlt a bajuk a magyar állammal. A Herzog-örökösök például többször beperelték a magyar államot - mindeddig sikertelenül. Nagyon nehéz pillanat lesz Magyarország számára, amikor egyszer majd a Nemzeti Múzeumból vissza kell adni a tulajdonosnak a gyűjteményt. Én mindenesetre bízom abban, hogy a magyar kormány egyszer csak észbe kap, nekifeszül az ügynek, és eléri Oroszországnál, hogy legalább azokhoz a dokumentumokhoz hozzáférhessen, amelyek az orosz megszállás során keletkeztek. Erélyes fellépésre lenne szükség, le kéne ülniük tárgyalni az oroszokkal. Az oroszok nagyon bonyolultak, nem valószínű, hogy egyik napról a másikra menne a dolog, de kitartással el lehetne érni eredményeket. - A szovjet katonák parancs alapján a Vörös Hadseregnek vagy önkényesen maguknak fosztogattak inkább? - Biztos, hogy sok szovjet tiszt magánemberként vitte el a műalkotásokat. Nem egy szovjet magánfosztogatási eset került már napvilágra. Az utóbbi tíz évben sok olyan alkotás bukkant fel az orosz piacon, amelyről kiderült, hogy magánszemély lopta el. Jobbára azért derülnek ki ezek az esetek, mert az idős tulajdonosok meghalnak, a hozzátartozók pedig eladják a vagyonukat. Éppen ezért bízom abban, hogy előbb vagy utóbb ismeretlen magyar műtárgyak is megjelennek a piacon. Mostanáig viszont nem láttam egyetlen fontos magyar alkotást sem, pedig követem a történéseket, ismerek olyan embereket, akik folyamatosan rajta tartják a szemüket a piacon. Szóval a kérdés továbbra is az, hogy hol vannak ezek az alkotások. - Részben az ön fordulatokban gazdag tevékenységének köszönhető, hogy az orosz állam 2006-ban visszaadta Magyarországnak a Sárospataki Könyvtár egy részét a Nyizsnyij Novgorod-i Könyvtárból. Tettek ezen kívül más lényeges restitúciós gesztust Magyarország felé? - Semmit. Ennek a történetnek pedig volt két nagyon kalandos pontja: ahogyan tudomást szereztünk a könyvek létéről és ahogy bebizonyítottuk, hogy tényleg léteznek. Feltételezni lehetett, hogy a Nyizsnyij Novgorod-i Könyvtárban vannak olyan könyvek, amelyek a Sárospataki Könyvtárból származnak. Ezt egy könyv miatt lehetett sejteni, amelyre egy helyi művészettörténész révén tettünk szert. Valaki korábban valószínűleg ellopta a könyvtárból és eladta egy antikváriumnak, így került a művészettörténészhez. Nagyon valószínűnek tartottuk, hogy a könyv a Sárospataki Könyvtárból származik. A másik bizonyító nyom egy prospektus volt a nyolcvanas évekből, amelyet egy ott dolgozó nő nyomott a kezünkbe, és amely bebizonyította, hogy a gyűjtemény valóban ott van Nyizsnyij Novgorodban. A prospektus a könyvtár anyagát tartalmazta, és ott voltak a sárospataki ősnyomtatványok. A könyvtár igazgatója persze ezt letagadta, amikor az akkori magyar nagykövettel erre rákérdeztünk. Tény, hogy ez volt az egyik legizgalmasabb kaland, ami valaha történt velem. De akkor még egészen más időket éltünk, és az akkori magyar nagykövet is nagyon elkötelezett volt, egy igazi harcos. - Úgy tudom, hogy az orosz törvény, amely a 2. világháborúban a Szovjetunióba került kulturális kincsekről szól, nem túl kedvező az ilyen esetekre nézve. - Hát nem. Az orosz törvény azt mondja ki, hogy ha olyan alkotásról van szó, amely a háború alatt tűnt el egy magyar múzeumból, a múzeumnak esélye sincs, hogy visszakapja. Az állami múzeumoknak azért nincs esélyük, mert az orosz törvény úgy rendelkezik, hogy mivel a magyarok a náci Németország szövetségesei voltak, nem kell, hogy visszakapják a műveket. Ha egy magángyűjteményről van szó, amelynek tulajdonosa a holokauszt vagy politikai elnyomás áldozata lett, már van egy kis esély. Amennyiben az alkotások az egyház tulajdonát képezték, elég nagy az esély. Ebből is látszik, hogy a magyar Kornfeld-gyűjteménynek vagy az Andrássy-gyűjteménynek van némi esélye arra, hogy visszakerüljön a tulajdonoshoz. Vegyük a Kornfeld-gyűjteményt: még ez a szörnyű törvény is elismeri, hogy a tulajdonos faji üldöztetés áldozata. Mivel az orosz törvény szerint ez ugye a kivételek közé tartozik, őt megilletik az alkotások. A helyzeten az sem változtat, hogy ki az örökös, a jog szerint elvileg már holnap vissza lehetne küldeni Magyarországra a gyűjteményt. Báró Kornfeld egyébként úgy döntött, hogy az egész gyűjteményt a magyar államnak adja. Ebből is látszik, hogy különböző tulajdonosok eltérően döntenek a visszakapott gyűjteményükről. A tulajdonos ráadásul mindazok ellenére döntött így, hogy Magyarország finoman szólva nem volt túl kegyes hozzá. Ez egy nagyon komoly gyűjtemény, amely ma is Nyizsnyij Novgorodban van: gyönyörű középkori faszobrok, a Szépművészeti Múzeum remek dekorációja lehetne. Fotó: Magócsi Márton [origo] Néhány évvel ezelőtt egyébként volt egy konferencia a Harvard egyetem jogi karán, ahova seregnyi jogászt meghívtak. Ők kórusban azt kántálták, hogy ez bizony egy nagyon rossz törvény, ami nincs harmóniában egyetlen nemzetközi egyezménnyel sem. - Vannak törekvések a törvény megváltoztatására? - Biztos, hogy valamikor meg fog változni, mert egyszerre több érdek is ezt diktálja, és nagy a nemzetközi nyomás. Azt viszont nehéz megmondani, hogy mikor. -Az előadáson azt mondta, hamarosan bejelentik, hogy a nácik is rengeteg magyar műalkotást zsákmányoltak. - Még dolgozunk a bizonyítékokon, mindenesetre ez egy nagyon érdekes eset: egyelőre nem világos, mik voltak a módszereik, és hogyan vitték el a műkincseket. Annyi viszont biztos, hogy szép számmal voltak köztük magyar magángyűjteményekből származó műalkotások is, és az is teljesen biztos, hogy ezt be fogjuk tudni bizonyítani. Ebben a pillanatban viszont ennél nem mondhatok többet. - Hogy kell elképzelni a németek és az oroszok munkamódszerét? Nagyon eltérő volt? - Amikor a németek megérkeztek a megszállt országokba, nem tehették meg, hogy csak úgy felkapják a műtárgyakat, amennyiben a tulajdonosok nem voltak kommunisták vagy zsidók. Például nem sétálhattak be csak úgy a Louvre-ba, és nem csaphatták a hónuk alá az összes alkotást, amire szemet vetettek. Tegyük fel, hogy Göring akart egy szobrot: nem vihette magával, úgy kellett tennie, mintha egy csere révén jutott volna hozzá, és azt is el kellett játszania, hogy a cserével a Louvre is milyen jól jár. Próbálták megőrizni a törvényesség látszatát - ami persze csak látszat volt. Azért még így is sikerült jó néhány alkotást elvinniük a Louvre-ból. Az oroszok máshogy jártak el, különösen a náci Németország szövetségeseinél. Az ilyen országokból mindent vittek, ami mozdítható volt. Jól fel voltak készülve, jól ki voltak képezve, és remek listákkal érkeztek: a kulturális minisztérium brigádjaiban magasan képzett művészettörténészek voltak. Már 1943 elején gyártották az egyes országokról a listákat, amikor még fogalmuk sem lehetett, mi lesz a háború kimenetele. Hamburgba és Lipcsébe például már úgy érkeztek, hogy pontosan tudták, mit akarnak magukkal vinni; de mint mondtam, Magyarországra furcsamód nem készült ilyen lista. - Fel szokták kérni magánszemélyek vagy intézmények műkincsvadászatra? - Nem túl gyakran, de előfordul, hogy a kutatások egy bizonyos fokán felkeresnek tanácsért, de én inkább intézményeknek, szervezeteknek dolgozom a világban mindenfelé. Magánszemélyek inkább ügyvédekhez szoktak fordulni, ma már elképesztő profi kutatók vannak, akik direkt az eltűnt magángyűjteményekre specializálódtak. - Előfordult, hogy munkája miatt közvetett vagy közvetlen veszéllyel vagy politikai nyomással találkozott? - Igen, különösen, amikor az egészet elkezdtem Oroszországban. Nagyon fiatal voltam, halvány fogalmam sem volt, mibe nyúlok, rettentően idealista voltam, azt hittem, hogy egyetlen hónap alatt minden probléma megoldódhat. A hasonlóan elvetemült kollégámmal együtt az volt a szerencsénk, hogy akkoriban a KGB-nek rengeteg sokkal nagyobb gondja is volt, mint mi (nevet). Az viszont tény, hogy ezek az ügyek kockázatosak, van, aki nyomással is szembesül. Ennek az az oka, hogy a világ sok pontján még mindig politikailag terheltek ezek a témák. Fotó: Magócsi Márton [origo] - Gondolom, az sem mellékes, hogy itt nagy pénzek forognak. - Igen, de a pénz egyszerűbb kérdés, mert a pénz csak a világ civilizált részén jelenik meg a játékban. Vannak melegebb helyszínek, mint például az orosz magángyűjtemények piaca. A világ legtöbb művészeti piacán elszámolnak tízig, mielőtt eladásra bocsátják vagy megveszik a bizonytalan eredetű műveket. Oroszországban természetesen nem ez a helyzet, gond nélkül árulnak lopott dolgokat. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a magyar műtárgykereskedők száz százalékig elővigyázatosak lennének. - A mesterművek hamisítása külön iparággá vált. Az ellopott műkincseket is hamisítják? - Furcsamód igen. Éppen néhány hete láttam egy állítólagos francia műalkotást, amelyet a nácik raboltak el Párizsból, és hamis náci pecsét volt rajta. Különös csavar az egészben, hogy ha igazi lenne, nem lehetne eladni a legális műkincspiacon. Szóval manapság még hamis náci pecsétet is lehet látni a "nácik által elrabolt" hamis festményeken. - Ha manapság restitúcióról, illetve hadizsákmányként elrabolt műkincsekről beszélünk, szinte automatikusan a második világháború kerül szóba. Vannak régebbre visszanyúló vitás ügyek is? - Igen, de a második világháború van leginkább szem előtt, mivel ekkor történtek a leghihetetlenebb dolgok. Olyan volt ez az időszak, mint amikor az elefánt bemegy a porcelánboltba. Egészen ipari méreteket öltött a lopás. - Mi az aktuális restitúciós trend? - A restitúció egyrészt a művészetről, másrészt a tulajdonról szól; és egy nagyon kellemetlen, nagyon fájdalmas folyamat. Emellett van néhány állandó téma: a legelfogadottabb nézet, hogy léteznek a közjavak, és létezik a magántulajdon. A közös tulajdon a múzeumokban van, mindenki láthatja, de ha visszakerül magánkézbe, láthatatlanná válik - ezt főleg a múzeumok szeretik hangoztatni. Ez ugyanakkor nem egy komoly hozzáállás, mivel sokszor előfordul, hogy a magángyűjtő vagy leszármazottai visszakapják a rengeteg nullára végződő összegű képeket, aztán előbb vagy utóbb múzeumoknak ajándékozzák őket. Mint amilyen az előbb említett Kornfeld-gyűjtemény esete. Sokszor annyira drága műalkotásokról van szó, hogy nem tanácsos huzamosabb ideig magánkézben tartani őket. Az utóbbi időkben a piacon felbukkant restitúciós művek közül is több kötött ki múzeumokban. Emellett nagy a nemzetközi nyomás is. Nemzetközi konferenciákon sok ország megígéri, hogy változtat a gyakorlatán és a törvényein, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy tényleg megteszik. Magyarország sem tartozik egyébként Európa restitúciós bajnokai közé. Különben meg teljesen mindegy, hogy melyik jogi rendszerhez igazodunk, nem lehet elfelejteni és megbocsátani, ami a második világháborúban történt. És nincs nagy különbség aközött, hogy a németek vagy az oroszok tették, vagy éppen a magyarországi nácik. A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban: http://www.origo.hu/kultura/20101213-konsztantyin-akinsa-muveszettortenesz-restit ucio-sarospataki-konyvtar-mukincslopas-szovjetunio.html

0 komment , kategória: Általános

Címkék: hadizsákmányként, fosztogatásokról, lengyelországban, specializálódtak, leghihetetlenebb, legelfogadottabb, szövetségeseinél, páncéltermekben, tevékenységének, dokumentumokhoz, elővigyázatosak, bebizonyítottuk, ősnyomtatványok, magánembereknél, leszármazottaik, gyűjteményükről, közgyűjtemények, magyarországnak, gyűjteményekből, antikváriumnak, oroszországban, leszármazottai, munkamódszerét, magyarországra, műalkotásokról, intézményeknek, mesterművekből, oroszországnál, világháborúban, porcelánboltba, hozzáférhessen, legizgalmasabb, magyarországon, bebizonyította, szervezeteknek, visszaszerezni, második világháború, magyar állam, nácik eltérő, magyarországi fosztogatásokról, restitúció európai, játék végén, történések közel, berlini orosz, németek bevonultak, németek ugyanis, orosz dokumentáció, kulturális minisztérium, brigádokról bővebben, páncéltermekben műtárgyakra, moszkvai Puskin, gyűjteményekből származnak, Konsztantyin Akinsa, Budapest Art Fairen, Nyizsnyij Novgorod-i Múzeum, Puskin Múzeum, Puskin Múzeumban, Nemzeti Múzeumból, Vörös Hadseregnek, Sárospataki Könyvtár, Nyizsnyij Novgorod-i Könyvtárból, Nyizsnyij Novgorod-i Könyvtárban, Sárospataki Könyvtárból, Nyizsnyij Novgorodban, Báró Kornfeld, Szépművészeti Múzeum, Magócsi Márton,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]